Elütnek ők a többi ember fiától egytől egyig: a puszták fiai. Van valami jellemző egész lényükön, a mi kiválik száz és ezer közül, a minél fogva megismered őket a sokadalmon vagy a vásári nép között, hogy íme ez az egy, ez nem...

Néhány vízszíntes vonal a zöldszín különféle árnyalatában, egy kidőlt-bedőlt oldalú csárda rozzant tetővel, meg egy égnek meredő kútgém: ez az a kép, a melyből a város lakója a pusztát ismeri.